Ha egy kapcsolatban sok a konfliktus, vagy már nagyon régóta tart, általában elvész a vonzalom, a szenvedély, a tűz...
Ha ilyenkor megjelenik egy új szereplő, egy új szerelem, a kapcsolat általában szakad.
De mindenképpen így kell ennek lennie?
Elkézelhető, hogy az új szerelem új energiát hoz a régi kapcsolatba is, és egy poliamor kapcsolati hálóban mindenki boldog lesz...
Sőt az is elképzelhető, hogy eleve nyitott a kapcsolat, és egy ilyen nyitottságban eleve nem szűkül be az energia áramlás, mindenki szabadon és boldogan éli meg érzelmi és szexuális vágyai beteljesülését.
Csak hát piszok nehéz....nincsenek mintáink, nem volt kitől eltanulni hogy is kell ezt csinálni...
Évezredek óta a házasság egy birtok-intézmény, a szerelemmel, szexxel ősszekapcsolódott a birtoklási ösztönünk.
Te el tudnád képzelni, hogy egy poliamor kapcsolatban élsz?
Persze erre azt is mondhatnám, hogy valójában mindenki poliamor, a legtöbb ember -legalább gondolatban- megcsalja a párját, képes, sőt akar több embert szeretni. A poliamoria tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy ezeket a természetes vágyakat, történéseket nem tartjuk titokban, nem hazudjuk el, hanem őszintén megosztjuk szerelmünkkel, párunkkal.
top of page
Ha látni szeretnéd a működést, ugorj az élő webhelyre!
Poliamoria: csapda vagy megoldás?
Poliamoria: csapda vagy megoldás?
1 hozzászólás
Comments (1)
bottom of page
Kérdés a felek vélekedése / tapasztalatai arról, hogy mennyire zártnak vagy nyitottnak "kell" lennie egy kapcsolatnak. Mi az a hit vagy szocializációs örökség / programozottság, ami alapján megítélik a saját kapcsolatukat?